Te jószagú málnásbokor, már megint....

2017.05.29

A vasárnapi ebéd után kiültem kicsit az ablakba. Kellemesen sütötte a nap arcomat. Az jutott eszembe, jól esne egy kávé, ezért ránéztem a kávéfőzőre, hogy maradt-e a még a reggeliből, vagy főzzek egy új adagot. 

Annyira nem ebédeltem be, hogy elfogjon az álmosság, de azért belassultam picit. Szóval csak töprengtem. 

Ez idő tájt azért már gondoltam arra is, hogy holnap hétfő, kezdődik egy újabb hét. Sorra vettem a teendőket, a terveimet, van-e valami fix program valamelyik napra. Ebből a szempontból nem a modern megoldásokat kedvelem, ezért biztos, ami biztos elővettem a határidőnaplómat is. Nehogy valami kimaradjon.


Kiradírozhatós tollal szoktam beleírni a számomra fontos dolgokat, eseményeket, mit kell elintéznem. Hát, tudod, mégis csak változhatnak a dolgok, mennyire csúnya már egy hibajavítózott bejegyzés. Így meg csak kiradírozom és újraírom, ennyi. 

A fontos dátumokat, születésnapokat, névnapokat, évfordulókat, stb azonban hagyományos tollal jegyzem be, pirossal és zölddel. Általában hó elején át szoktam futni, hogy kinek mije lesz. Nem támaszkodom mindig a facebook kis reggeli emlékeztetőjére, hogy X.Y-nak ma születésnapja van, gondoskodjak róla, hogy jó napja legyen.

Na, persze. Aznap. Hát, aznap kitalálni valamit, ha korábban elfelejtettem? Köszi. 

Szóval átnéztem a naptáramat. Általában nem száll meg az ihlet azonnal, nem támad 5 percen belül kiscsilliárd ötletem, hogy kinek mit. Egyszerűen csak rágondolok az adott személyre és hagyom, hogy bekússzanak az információk az agyamba. 

- Mit tudok Jolánkáról? 

- Ő tulajdonképpen közeli vagy távoli ismerősöm, esetleg barátnőm? Mert, hát akkor persze más kategória. 

- Mennyire fontos ő nekem? 

- Mondott-e bármit is a közelmúltban, ami arra utalt, hogy mit szeretne? 

- És, amúgy mit is szeret? 

- Van valami kedvenc csokija, márkája, hobbija? 

- Van valami szenvedélye? 

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok futnak át az agyamon. Persze, jóval rövidebb idő alatt, mint ahogy Te elolvastad a fenti kérdéseket.

Nem tudom, Te hogy vagy vele, de én szeretem a személyes ajándékokat. Jó, persze előfordult már velem is, hogy komolyan gondban voltam és nem sikerült semmi olyat kitalálnom, amivel kapcsolatban azt éreztem: Jipijéééé, ez az, megvan!, de azért igyekszem.

Hm. Személyes ajándék. Örülnék, ha örülne. 

Azt szeretném, hogy csillogjon a szeme, amikor a kezébe adom. 

Azt szeretném, hogy amikor kinyitja a dobozt, akkor valódi mosoly legyen az arcán. 

Azt szeretném, hogy őszinte örömmel, akár meg is illetődve, vagy ici-picit meghatódva érezze, hogy ő fontos nekem. 

Azt szeretném, hogy ..... bőven tudnám még folytatni, de szerintem érted, miről beszélek. 

Igen, akár azt, hogy ilyen arcot vágjon. 😃

Az nem pálya, hogy csak beteszi a szekrénybe, a fiókba, vagy bárhová, mert nem is tetszik neki, de úgy csinál, nehogy megsértsen, megbántson. 

Á, nem egyszerű ez.... 

Vagy csak én vagyok túl maximalista?

Mivel még van időm kitalálni, hogy mi legyen, most egy kicsit hagyom, elengedem az ötletelést. 

Lehet, hogy felhívom holnap, vagy küldök neki egy üzenetet. Megkérdezem hogy van, mi van vele. Hátha elkottyint valamit, egy mondatot, egy tervezett programot, vagy bármit, ami támpontot adhat, ami segít nekem. A lényeg, hogy még csak ne is sejtse miért kerestem meg valójában. Csak ügyesen, csak technikásan, csak beszéltetnem kell. 😉

No, majd holnapután kiderül.